Tök Pest megyei község a Zsámbéki-medencében, Budakeszitől 23 kilométerre észak-nyugatra. A Nyakas hegy lábánál fekvő falut szőlő- és borkultúrájáról ismerik nemcsak hazánkban, de a nagyvilágban is.

A település és környéke az itt talált leletek szerint már a római korban is lakott hely volt. A település központjától délkeletre található Rossz-tónál még ma is látható a kétlyukú, rómaiak által épített híd, és az általuk duzzasztott tó gátmaradványai. Ezen a hídon haladt át a „Nagy út"-nak nevezett római út, melynek egyes szakaszain a kőburkolat még ma is látható. Az első ismert okleveles említés 1278-ból származik. Később a török kori adójegyzékekben is gyakran szerepelt a falu neve, mint a budai szandzsákhoz tartozó települések egyike. A török megszállást sikerült átvészelnie – feltehető, hogy komolyabb veszedelmek idején a lakosok a Nyakas-hegylábainál sűrűn sorakozó pincékben találtak rejtekhelyet –, így 1690-ben az egész pilisi járás második legnépesebb települése volt.

A törökök kiűzése után a Zichy-uradalomhoz tartozott 1848-ig. A templom középkori alapra, sokszög alakú kőfallal körülkerített dombra épült 1784-ben. Bejáratához mellvédes lépcsőn jutunk fel. Huszonhat méter magas tornya 1802-re készült el. A templom úrasztala vörös márvány, 1740-ben faragott híres famennyezetének darabjai 2010-ig a fővárosban, az Iparművészeti Múzeumban voltak láthatók. Ezeket a festő-asztalosairól híres Révkomáromból érkezett mesterek készítették. A munkálatok, az ilyenkor szokásos módon, a nyári hónapokban zajlottak, és az ősz beálltával fejeződtek be. A készítés időpontját és a készítők nevét az egyik kazetta terjedelmes felirata őrizte meg. Tök község református templomának tornyában két harang lakik. A délidőben megszólaló 420 kilós harangot Isten dicsőségére öntötte Szlezák László mester 1922-ben Budapesten.

Tök lakossága 1621 óta folyamatosan a református keresztény vallást gyakorolja, és a lakosok az eltelt évszázadok alatt is végig reformátusok maradtak, leszámítva néhány ide költözött, katolikus vallású muzsikus cigány családot és leszármazottaikat. A település lélekszáma az utóbbi 200 évben alig változott. Tök település nevének eredete nem teljesen tisztázott, de feltehetőleg nem függ össze a tök nevű növénnyel. Valószínű, hogy régebben a település nevét hosszú ő-vel, „Tők” formában ejtették, erre utalhat az is, hogy az idegen (főként latin és német) nyelvű átiratok változatos formában próbálták rögzíteni a név közepén lévő magánhangzót. A településnév néhány történelmi írásmódja a teljesség igénye nélkül: villa Tek, Toki Falv, Thek, Thewk, Possessiones Thewk, Tseckh, Tőckh, Tök, Töke, Tőkh, Teök, Tők, Tökk.

Az érdeklődők számára fontos információ lehet, hogy a templomnak nincs nyitvatartási ideje az istentiszteleti renden kívül, illetve arra sincs lehetőség, hogy az arra járó turisták vagy turistacsoportok a számukra megfelelő érkezési időpontban felkeressék a templomot. A belső tér látnivalói csak az istentiszteletek előtt, alatt vagy az azokat követő rövid időszakban látogathatók. Az istentiszteletek vasárnap délelőtt 10:30 órakor kezdődnek.